Köszönöm hogy vagy nekem!

A szobámba ültem és csak arra vártam hogy valami izgalom legyen úrrá a testemen de semmi. Csak az unalom volt az ami körül vett engem semmi más mind addig míg te nem írtál egy SMS-t.
Feladó: Ismeretlen szám
Tárgy: Olvasd el!
~ Gyere a szökőkút melletti parkba. Ott várlak téged a nagy öreg fa melletti padnál. Kérlek öltözz ki szépen legyél olyan csinos és elragadó mint szoktál lenni. Remélem eljössz és örülni fogsz majd ahova elviszlek. ~ 

Az üzenet láttán elkezdtem gondolkodni hogy ki lehet az aki ilyet írna nekem. Ahogy gondolkodtam az órára tekintettem láttam hogy 17 óra van ezért felálltam és leindultam a fürdő fele majd tisztába tetem magam felkaptam egy barna kis ruhát és mivel egy kicsit hűvös van ezért egy kis csíkos bolerót kaptam fel rá. Berohantam a fürdőbe vissza megcsináltam a sminkem ami nem volt túl feltűnő szempilla spirál, szemhéj tus, szem ceruza és egy kis rúzs. Hajamat begöndörítettem majd mielőtt elindultam volna még egy utolsót belepillantottam a tükörbe majd felvettem egy hozzá illő magassarkút és indultam is a parkba.
Lassan kimérten és ráérősen lépkedtem a park felé, mikor már egy kisebb hídnál sétáltam át a távolból láttam a parkot. Kerestelek téged de nem láttalak. Hosszú gondolkodás után hirtelen neki mentem valakinek, mikor felnéztem láttam hogy egy magas izmos férfinak ütköztem neki. Arcán jobban megnézve láttam hogy valahova siet ezért illedelmesen meghajoltam és lépkedtem tovább feléd, ahogy lassan beértem a parkba elindultam az öreg fához ahol megpillantottalak. Ugyan az a sármos külső és mosolyod volt mint mindig, illatod messziről megcsapta orromat mire egy halvány mosoly kúszott arcomra. Egyre gyorsabban lépkedtem feléd  majd mikor odaértem hozzád boldogan köszöntem neked.
- Szia Jiyong. Nem hittem volna hogy majd pont te fogsz engem elhívni így. - mondtam kedvesen majd közelebb mentem hozzád és kezedbe karoltam.
Egy hosszú de még is kellemes sétálás után egy puccos étterem elé vittél engem minek nem csak a belseje de már a külseje is azt sugallta hogy ide aztán nem minden nap járnak az emberek enni inkább csak alkalmanként. Ahogy beértünk az étterembe nagy szemekkel néztem hogy belül az étterem milyen csodálatos. Az étterem többnyire aranyból és márványból állt.
Egy pincér elvezetett minket egy kis sarokba ahol egy gyertya és egy bor mellet foglaltunk helyett.
- Feltűnően gyönyörű vagy ma! - mondtad kedvesen majd jött egy pincér és letette elénk az étlapot.
Miközben az ételeket néztem észre vettem hogy te nézel engem. Azzal a tekintettel néztél engem ahogy csak egy szerelmes tudna nézni. Megköszörültem a torkomat majd feléd néztem.
- Jiyong én nagyon köszönök mindent. Hogy ide elhoztál és hogy bókokkal lepsz el engem minden nap de megszeretném kérdezni tőled miért teszed mind ezt velem? Már lassan 1 éve minden nap valamit küldesz nekem vagy egy levelet vagy sms-t vagy csak simán valami ajándékot. Most már tudni szeretném minek mind ez? - halk torok köszörülés után rám néztél és ujjaidat tördelted. Látszott rajtad hogy ideges vagy és hogy legszívesebben a bőrödből kiugrottál volna de még se tetted inkább tartottad magad mint ahogy a normális emberek szokták. Halk de még is férfias hangod hallatán libabőrös lettem és már csak rád tudtam figyelni
- ShinHye túl sok idő telt azóta a nap óta hogy megláttalak. Mikor elösször megpillantottalak a cukrászdában tudtam hogy te nem vagy olyan lány mint a többi. Az a külső ami neked van, olyan nincs minden nőnek és a belsőd is....az a melegség amit te adsz az embereknek és az a közelség. ShinHye te elvetted az eszemet és már több mint 2 éve beléd vagyok esve reménytelenül de csak eben az 1 évben jöttem rá ha nem mutatom ki akkor semmi esélyem nem lehet veled szemben és csak most volt önbizalmam elhívni. - mondtad mind ezt zavarban ami annyira aranyos és még is férfias volt. Megköszörülted a torkodat majd oldalra néztél és láttad jön a pincér hogy felvegye a rendelésüket.
A pincér szépen és lassan, türelmesen hozta ki az ételeket amit kértünk. Öntöttél egy kis bórt nekem majd elkezdtél enni de szemedet nem tudtad rólam még mindig levenni.
Elkezdtem én is enni az ételt amit kaptam. Finom és gusztusos volt mint ami egy nagy étteremhez való.
Ahogy szépen lassan megettük az ételt elindultunk egy tóhoz. Ahogy a tó körül lévő zöldellő fű körül vette valami festményi érzést adott át. A tó körül néhány pad volt ahova mi is leültünk. Egy nagy fa ami nagy árnyékot adott s eltakart minket a világtól. Romantikus volt a pillanat ahogy viselkedtél velem ahogy beszéltél s ahogy közeledtél felém.
Éppen egyik bókodon nevettem halkan mikor egyik kezeddel egy tincset tűrtél el szemem elől s közben szemed ajkaimon ragadt. Arcod közeledni kezdet enyémhez s szépen lassan ahogy ajkaid ajkaimhoz értek azt óvatosan ízlelni kezdted. A csók amit adtál nekem felejthetetlen volt. Bár alig volt 1 perc az egész még is örök emlékeimben marad az az érzés amit akkor éreztem. Akkor éreztem meg igazán mi az a szerelem és akkor jöttem rá hogy én igen is szeretlek. A nap többi részét együtt töltöttük boldogan egy párként.
Köszönöm Jiyong hogy vagy nekem és életem utolsó perceit is veled élem le ezt tudom mert szeretlek s te is szeretsz.