Szomorú Vég.

Egy hideg, esős éjszakai órákban csalódottan ültem a legközelebbi bár pultjánál és a tömény italba fojtva érzéseimet embertelenül vedeltem be az alkoholt.
Ahogyan éreztem, hogy szépen lassan agyam irányítását átvette az alkohol kicsit sem ellenállva sírva elkezdtem a pult mögött lévő fiatal fiúnak mondani a terheimet, hogy miért is jöttem ide. Ő semmit sem törődve velem dolgozott tovább és eltűrte, hogy én egy szánalomra lévő férfi sírva fakadva sajnáltattam magamat. Mikor kicsit megnyugodtam megpróbáltam haza indulni, de amint kiértem az utcára a sötétség fogadott és az a tudatlanság, hogy semmit sem tudok. Elindultam egy számomra kicsit ismerős úton haza felé miközben gondolataim még mindig csak a mai napon és azon járt, hogy egy pár óra alatt, hogy törték össze a szívemet. Az a nő akiért én bármit megtennék ő egy szempillantás alatt érzés nélkül össze törte azt az aprócska, de még is annál fontosabb érzékszervemet, ami csak akkor dobogott oly hevesen, mikor vele voltam. A vele töltött emlékeim visszajöttek és újra vissza emlékezve a múltra könnyeim előjöttek és mint egy kisgyerek sírva mentem tovább. Nem bírtam tovább és egy sikátorban a falhoz dőlve össze kuporogtam és behunytam a szemem miközben halkan szinte suttogva csak egy kérdést mondtam ki.
- HaEun miért tetted ezt velem? - egy nagyot felsóhajtottam és mint egy végtelen film úgy láttam magam előtt az egészet ahogy újra és újra olvasom a levelet és ahogyan kirohantam a szállodából és gondolkozás nélkül jobbra balra nézve kerestem őt. De már késő volt, elment, többet nem jön vissza, ő már boldog egy másik férfival.
Egész éjszaka ez ment míg el nem aludtam és csak másnap reggel a ricsajra ébredtem fel. Sok ember sétált fényes nappal míg én egy fekete öltönyben büdösen és nem túl jó képpel feküdtem a földön. Sokan pénzt adtak oda nekem mint, ha valami hajléktalan lennék akinek semmire se futja. Felálltam és a sötét sikátorból kilépve szemembe sütött a vakító nap. Vártam míg szemem megszokja az erős fényt és elindultam gyorsan haza. Amint haza értem gyorsan bedobtam a szennyesbe a ruháimat és lefürödtem hogy friss legyek és ne lehessen érezni rajtam a tömény alkohol szagot.
Amint készen lettem kipakoltam gatyám zsebeit és hirtelen egy kis papírt találtam meg, pontosabban azt a papírt amin az ő üzenete volt Köszönöm azt a 2 évet. Bár csak egy mondat szívemben olyan érzés mint ha egy tőrt szúrnának bele. Fejem sajgót a sok alkoholtól és még mindig éreztem magamon a tömény alkoholt így még egyszer lefürödtem és bevettem egy gyógyszert és azzal be is feküdtem az ágyba, hogy pihenhessek mikor hangos kopogásokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és az ajtó felé vettem irányom ám, ahogy kinyitottam az ajtót megbántam. Ő volt az.
- HaEun miért vagy itt? - néztem rá keservesen, miközben az ajtóra támaszkodtam. Ő rám se hederítve bement és egyenesen a szobánk felé vette az irányát és míg én a konyhában az asztalon elterülve feküdtem ő pár órával később 2 bőrönddel és egy halom táskával tért vissza. Rám se nézet, hozzám se szólt csak elment minden cuccával. Ezernyi emlék melyet soha nem fogok tudni elfelejteni az agyamba marad és csak rá fogok tudni gondolni. - szaladt végig agyamon, miközben kezemet ökölbe szorítottam de hamar le is nyugodtam.
~pár évvel később~
Sok éve történt de még se tudok túl esni rajta. Minden egyes nap úgy gondolok a múltra, mint ha csak pár órája történt volna. Minden nap csak azon agyalok  mit rontottam el annyira, hogy ezt érdemlem, hogy mit tehettem előző életemben, hogy most ezt adja az isten.
Bánatosan ültem laptopom előtt és dolgoztam miközben egyszer kétszer ránéztem HaEun-el közös képeinkre. Míg azon dolgoztam, hogy cégem híresebb legyen kopogásra lettem figyelmes. Odacsoszogtam az ajtóhoz és ahogy kinyitottam 2 rendőr volt ott.
- Maga MinJun? - kérdezték komolyan, mire én helyeslően bólintottam és kezembe nyomtak egy borítékot és már távoztak is. Értetlenül néztem magam elé, miközben a borítékot méregettem. Ahogy, becsuktam az ajtót azonnal kinyitottam a borítékot. Egy bírósági papír volt ahol a vádlott én és a bántalmazott pedig HaEun volt. Nem értettem semmit, így elkezdtem olvasni tovább és mire a végére értem értelmetlenül álltam maga elé nézve.
Kang HaEun feljelentést tett Park MinJun ellen, miszerint bántalmazta őt nemi erőszakkal és megfenyegette. Így Április.16-án a vádlottat és a bántalmazottat a Fővárosi Bíróságra kell, hogy jöjjenek. Ahogyan ez a rész kavargott a fejemben próbáltam mindent össze szedni de nem ment. Mindenem ami volt most el fogom veszíteni, ezzel végleg lezárva az egész életemet.

Már csak pár hét kellet a bíróság napjáig de nem bírtam. Össze omlottam, és mint egy kisgyerek úgy viselkedtem. Minden nap a rosszabbnál, rosszabb gyógyszereket vettem be miközben azokat töményebbnél, töményebb alkohollal itattam. És végül a bíróság előtti 3. napban annyi mindent beszedtem, hogy már nem voltam önmagamnál. Elővettem egy pengét és ereimnél vagdosni kezdtem puha bőrömet, ahogy csuklómon végig folyt bíbor vörös vérem azt új begyemmel letöröltem és egy fehér lapra véremmel írni kezdtem. Már bal kezemen egy ép bőr nem maradt, mire megírtam búcsú levelemet és, míg én sebeiben gyönyörködtem éreztem, hogy kezdek szédülni. Elővettem egy nyakkendőt és egy plafonnál futó csőre rákötöttem úgy, hogy végül egy hurok legyen a végén. Odaraktam egy széket és míg egy képet szorongattam HaEun-ról a hurkot a nyakam köré raktam és a széket elrúgtam magam alól
- HaEun...nagyon szerettelek! -ez volt az utolsó amit mondtam és míg egy picit rángatóztam, testemben az erőm kezdett alább hagyni, míg teljesen elfogyott és már csak élettelen holtestem lógott ott.

DOK2 My Love

A mai napom is úgy kezdődött mint a többi. Felkeltem tisztába tettem magam és indultam a megszokott munka helyemre már ha nevezhetem annak. Egy kiadónál dolgozok ahol az én örök szerelmem is van. Ugyan ezt ő nem tudja mert évek óta titkolom előle. Aki tetszik pedig nem más mint Lee Joon Kyung ismertebb nevén DOK2. Minden nap ott vagyok a kiadónál és 'dolgozok'. Igazából én egy gyilkos vagyok aki nyom nélkül kíméletlenül öli meg az embereket. Vannak mikor engem hívnak, hogy egy-két embert öljek meg de van, hogy én megyek és ölöm meg illetőt.
Igazából egy kedves és aranyos személyiségű nő vagyok aki szeret barátkozni és hülyéskedni ám igazi munkám véget ezt nehéz elhinni. Eleinte az életemmel fizettek érte. Ha megöltem valaki életben hagytak majd kaptam mellé egy kis pénzt és manapság már csak pénzért csinálom. Igen, tudom lehetne szebb módszerrel is megkeresni a napi betevőt de amit régen értem tettek azt csak ezzel tudom megköszönni.
Éppen az iroda előtt álltam mert a főnökömmel akartam volna beszélni mikor hangos kiabálásokra lettem figyelmes. Joon Kyung hangja volt az.
- Nem érdekel mit mond. Ez faszság hogy azért nem mondhatjuk el mert a kicseszett rajongóim elpártolnak tőlem. Ha igazán szeretnek engem és a zenémet amit előadok biztosan nem fogja zavarni őket. - azzal kiviharzott az irodából ám belém ütközött. Hirtelen melegség járta át a testem pedig csak belém jött.
Kopogtam az ajtónál majd egy ideges szabad szó után bementem. Leadtam a munkámat amit kiadott nekem majd azt a feladatott adta nekem hogy Joon Kyungra figyeljek, hogy mit csinál. Örömmel egyeztem bele és ahogy kiértem az irodából elkezdtem utána járkálni. Láttam hogy SMS-ben beszélget valakivel így megnéztem és láttam, hogy egy lánynak ír.
Szeretlek édesem, Este kapsz egy meglepit! - hirtelen annyi düh és méreg lett úrrá rajtam, hogy képtelen voltam egy helyben maradni hozzá szóltam.
- Hé neked nem az albumon kéne dolgoznod? Ezt add ide és amíg nem végzel nem kapod vissza! - kikaptam a telefonját a kezéből mire vissza szólt.
- Mi a kurva életbe kell engem basztatni mindenkinek? - elsietett és amíg ő dolgozott én utána néztem a lánynak és kiderítettem, hogy hol lakik, mi a neve, hány éves és az egyéb infókat.
- oh, szóval Joon Kyung? - motyogtam és úgy, hogy ne vegyen észre semmit vissza csináltam mindent és mikor végzet már jött is a mobiljáért amit én készségesen vissza is adtam.

Egész nap követtem és ha valamit nem úgy csinált rá szóltam. A kiadó főnöke megkért, hogy egész héten Joon Kyungra figyeljek így különösebb mód nem is volt nagy munkám. Azt az embert kell néznem akibe már egy ideje szerelmes vagyok ám ez a lány túlságosan szúrja a szemem így egyik nap egy közös kávézás közben rákérdeztem.
- A múltkor hallottam mikor a főnökkel veszekedtél. Mi volt az?
- Csak a barát nőm. Már egy ideje együtt vagyunk de nem akarja, hogy elmondjam mindenkinek. - magyarázta majd még egy kicsit mesélt róla. Elég sok mindent megtudtam róla így kiterveltem, hogy mivel ma úgy is a csaj nála lesz ő pedig csak késő este ér haza elmegyek hozzá egy kicsi meglepetést csapni.
A nap végén egy picivel előbb haza kérezkedtem azzal a szín játékkal, hogy nem érzem jól magam inkább dokihoz megyek.
Mikor haza értem felvettem a fekete cső nadrágom egy fekete vékony hosszú ujjút és rá egy fekete pulcsit. Arcomra egy fekete maszkot tettem és hajamat össze fogtam ló farokba majd a sapkám alá bújtattam. Cipőnek a fekete sport cipőmet vettem fel amiben ha kel jól tudok futni majd a zsebeimbe és a táskám elrejtettem a fegyvereket.
Egy kis álltató egy kis nyugtató, drog és még sorolhatnám nap hosszáig.
Elindultam a fekete kocsimmal Joon Kyung házához és halkan feltörtem a zárat és bementem. Szerencsémre nem buktam le. Elbújtam a pult alatt majd mikor elment a lány fürödni a kiöntött italába egy kis mérget kevertem amitől fáradékonyabb lesz és nem lesz ereje semmihez. egy cetlire fekete alkoholos filccel ráírtam Ezt azért kapod amiért megbántottál. Elbújtam egy olyan helyre ahol nem lát meg majd mikor vissza jött láttam, hogy szépen lassan megissza az üdítőitalát amibe mérget tettem és mikor meglátta a cetlit láttam, hogy kétségbe esett. Ekkor egy ördögi vigyor terül el arcomon és a cetlit kidobta. Ezt láttam legalkalmasabb időnek, háta mögé léptem nesztelenül és a száját befogtam egy rongy darabbal amit ha beszív elkábul tőle.
Egy székhez kötöztem amíg magatehetetlen volt és száját még mindig eltömtem azzal a rongy darabbal így mikor felkelt nem tudott kiabálni.
Elővettem és éles pengét és először csak arcát sebesítettem meg.
- Tudod miért kapod ezt? - hagytam egy kis szünetet majd kezemmel megfogtam az arcát, hogy rám nézhessen és folytattam. - mert elvetted tőlem azt aki az életem. Most cserébe ezért az életeddel bűnhődsz! - mondtam idegesen a szavakat és a pengével megsebesítettem és egy kis idő múlva nyakánál is. Kíméletesen csináltam mindent, hogy szinte minden egyes percet kiélvezhessen úgy mint én.
Lassan szétvágtam a fölsőjét és mellkasától egészen alhasáig felvágtam neki de csak úgy, hogy bugyogjon a vér belőle. Oldalába belevágtam hogy Szeretlek és míg ő próbált kiszabadulni én jót szórakoztam rajta.
- sajnálom, hogy nem hoztam egy kamerát. Jót szórakoznának rajtad az biztos. Nevetséges amit csinálsz. Esélyed sincs kijutni! Itt a vég cicám! - simítottam végig arcán a pengével és elővettem egy kisebb kést minek ugyan a penge része kicsi de éles. Lassan testén oda-vissza a kés élével 'cirógatni' kezdtem és mikor már elég vágás volt azon az oldalán alkohollal öntöttem le neki. Elkezdtem másik oldalán is vágni ám most egészen medence csontjáig kezdtem vagdosni neki és mikor elegendő vágás volt ott is megfogtam a magatehetetlen lányt és a földre tettem. Össze kötöttem a kezét és a lábát majd hasra fektettem és a hátába véstem jó mélyen Mindig Szerettelek! mikor ezzel végeztem láttam, hogy a könnyei már patakokban folytak de ez nekem még nem volt elég. Újra elől kezdtem el ' kényesztettni '.
Lassan végig húzva a kést a hasán és egy ponton megállítottam majd élére állítottam és elején még csak bökdöstem majd egyre jobban nyomtam míg nem egy szúrás lett rajta. A kést nem húztam ki hanem tovább húztam neki egészen a bordájáig.
- Csak hogy tudd Joon Kyung nem lesz a tiéd mert az enyém lesz! - kacsintottam rá és egy gonosz kuncogás után sót szórtam a sebeire.  Már úgy elszórakoztam a kis előjátékaimmal, hogy alig vettem észre az igazi munkát még el se végeztem.
Elővettem egy szikét majd a nyakához tartottam és, hogy csak a bőrt felsértsem úgy elvágtam neki. Kezénél az ereknél bele vágtam hogy Bocsáss meg,  és a másik kezére pedig folytattam hogy ehhez folyamodok. Ekkor ő már a saját vérében fürdött és alig volt ébren de még élt.
Megfogtam újra a kisebb kést és hasra fordítottam így újra hátán kezdtem el bűvészkedni. Cirógatni-simogatni kezdtem hátát a kés élével majd egy hirtelen mozdulattal hátába nyomtam a kést. Egy halk nyögés után már alig lehetett a lélegzését észre venni. Megfordítottam, hogy utoljára lássa az arcom és kezemmel arcát megfogtam, hogy felém fordítsam
- Csak, hogy tudd. Én vagyok az aki majd egyszer Joon Kyung felesége lesz és a gyerekei anyja! - jelent meg arcomon egy ördögi vigyor és hasába szúrtam teljes egészébe a kést majd egészen alhasáig húztam. Még párszor itt- ott megcsináltam és mikor elég seb volt neki még elvágtam a nyakát.
Egy nagy vér tócsában álltam így megfogtam és a fehér falra festetem Most már végre, mindenki boldog! gyorsan minden nyomot ami rám utalt eltüntettem és gyors elmentem a helyszínről mielőtt még bárki is oda ért volna.

Másnap reggel ugyan úgy mint mindig bementem a kiadóhoz mosolyogva ám Joon Kyung letört volt és sírt. Oda mentem hozzá és leültem mellé majd megsimogattam a hátát.
- Mi a baj? Mi történt? - kérdeztem tőle mint ha semmit nem tudnák. Elmesélt mindent, hogy valami elmebeteg gyilkos megölte az ő barát nőjét és, hogy egyedül maradt.  Megvigasztaltam őt és egész nap egyet értve vele úgy próbáltam jobb kedvre deríteni.
A hónapok teltek de ő ugyan olyan letört volt és nem tudott senkire se nézni. Hiába próbálkoztam nem figyelt rám egyáltalán míg nem egy nap mikor majdnem annyi lett a fellépésnek egy nagyobb probléma miatt én megmentettem az egész fellépést azóta a nap óta már másként tekint rám és elkezdtünk randizni. A gyilkosság óta sokkal boldogabbnak érzem magam és most mér csak akkor ölök meg embereket ha nagyon muszáj. Rájöttem, hogy nem jó dolog ölni főleg ha az áldozat az a személy akit te nagyon szeretsz. Vissza fogtam magam a gyilkolásoknál amióta Joon Kyungal össze jöttem de az biztos hogy a gyilkolás életem végéig velem lesz.

Köszönöm hogy vagy nekem!

A szobámba ültem és csak arra vártam hogy valami izgalom legyen úrrá a testemen de semmi. Csak az unalom volt az ami körül vett engem semmi más mind addig míg te nem írtál egy SMS-t.
Feladó: Ismeretlen szám
Tárgy: Olvasd el!
~ Gyere a szökőkút melletti parkba. Ott várlak téged a nagy öreg fa melletti padnál. Kérlek öltözz ki szépen legyél olyan csinos és elragadó mint szoktál lenni. Remélem eljössz és örülni fogsz majd ahova elviszlek. ~ 

Az üzenet láttán elkezdtem gondolkodni hogy ki lehet az aki ilyet írna nekem. Ahogy gondolkodtam az órára tekintettem láttam hogy 17 óra van ezért felálltam és leindultam a fürdő fele majd tisztába tetem magam felkaptam egy barna kis ruhát és mivel egy kicsit hűvös van ezért egy kis csíkos bolerót kaptam fel rá. Berohantam a fürdőbe vissza megcsináltam a sminkem ami nem volt túl feltűnő szempilla spirál, szemhéj tus, szem ceruza és egy kis rúzs. Hajamat begöndörítettem majd mielőtt elindultam volna még egy utolsót belepillantottam a tükörbe majd felvettem egy hozzá illő magassarkút és indultam is a parkba.
Lassan kimérten és ráérősen lépkedtem a park felé, mikor már egy kisebb hídnál sétáltam át a távolból láttam a parkot. Kerestelek téged de nem láttalak. Hosszú gondolkodás után hirtelen neki mentem valakinek, mikor felnéztem láttam hogy egy magas izmos férfinak ütköztem neki. Arcán jobban megnézve láttam hogy valahova siet ezért illedelmesen meghajoltam és lépkedtem tovább feléd, ahogy lassan beértem a parkba elindultam az öreg fához ahol megpillantottalak. Ugyan az a sármos külső és mosolyod volt mint mindig, illatod messziről megcsapta orromat mire egy halvány mosoly kúszott arcomra. Egyre gyorsabban lépkedtem feléd  majd mikor odaértem hozzád boldogan köszöntem neked.
- Szia Jiyong. Nem hittem volna hogy majd pont te fogsz engem elhívni így. - mondtam kedvesen majd közelebb mentem hozzád és kezedbe karoltam.
Egy hosszú de még is kellemes sétálás után egy puccos étterem elé vittél engem minek nem csak a belseje de már a külseje is azt sugallta hogy ide aztán nem minden nap járnak az emberek enni inkább csak alkalmanként. Ahogy beértünk az étterembe nagy szemekkel néztem hogy belül az étterem milyen csodálatos. Az étterem többnyire aranyból és márványból állt.
Egy pincér elvezetett minket egy kis sarokba ahol egy gyertya és egy bor mellet foglaltunk helyett.
- Feltűnően gyönyörű vagy ma! - mondtad kedvesen majd jött egy pincér és letette elénk az étlapot.
Miközben az ételeket néztem észre vettem hogy te nézel engem. Azzal a tekintettel néztél engem ahogy csak egy szerelmes tudna nézni. Megköszörültem a torkomat majd feléd néztem.
- Jiyong én nagyon köszönök mindent. Hogy ide elhoztál és hogy bókokkal lepsz el engem minden nap de megszeretném kérdezni tőled miért teszed mind ezt velem? Már lassan 1 éve minden nap valamit küldesz nekem vagy egy levelet vagy sms-t vagy csak simán valami ajándékot. Most már tudni szeretném minek mind ez? - halk torok köszörülés után rám néztél és ujjaidat tördelted. Látszott rajtad hogy ideges vagy és hogy legszívesebben a bőrödből kiugrottál volna de még se tetted inkább tartottad magad mint ahogy a normális emberek szokták. Halk de még is férfias hangod hallatán libabőrös lettem és már csak rád tudtam figyelni
- ShinHye túl sok idő telt azóta a nap óta hogy megláttalak. Mikor elösször megpillantottalak a cukrászdában tudtam hogy te nem vagy olyan lány mint a többi. Az a külső ami neked van, olyan nincs minden nőnek és a belsőd is....az a melegség amit te adsz az embereknek és az a közelség. ShinHye te elvetted az eszemet és már több mint 2 éve beléd vagyok esve reménytelenül de csak eben az 1 évben jöttem rá ha nem mutatom ki akkor semmi esélyem nem lehet veled szemben és csak most volt önbizalmam elhívni. - mondtad mind ezt zavarban ami annyira aranyos és még is férfias volt. Megköszörülted a torkodat majd oldalra néztél és láttad jön a pincér hogy felvegye a rendelésüket.
A pincér szépen és lassan, türelmesen hozta ki az ételeket amit kértünk. Öntöttél egy kis bórt nekem majd elkezdtél enni de szemedet nem tudtad rólam még mindig levenni.
Elkezdtem én is enni az ételt amit kaptam. Finom és gusztusos volt mint ami egy nagy étteremhez való.
Ahogy szépen lassan megettük az ételt elindultunk egy tóhoz. Ahogy a tó körül lévő zöldellő fű körül vette valami festményi érzést adott át. A tó körül néhány pad volt ahova mi is leültünk. Egy nagy fa ami nagy árnyékot adott s eltakart minket a világtól. Romantikus volt a pillanat ahogy viselkedtél velem ahogy beszéltél s ahogy közeledtél felém.
Éppen egyik bókodon nevettem halkan mikor egyik kezeddel egy tincset tűrtél el szemem elől s közben szemed ajkaimon ragadt. Arcod közeledni kezdet enyémhez s szépen lassan ahogy ajkaid ajkaimhoz értek azt óvatosan ízlelni kezdted. A csók amit adtál nekem felejthetetlen volt. Bár alig volt 1 perc az egész még is örök emlékeimben marad az az érzés amit akkor éreztem. Akkor éreztem meg igazán mi az a szerelem és akkor jöttem rá hogy én igen is szeretlek. A nap többi részét együtt töltöttük boldogan egy párként.
Köszönöm Jiyong hogy vagy nekem és életem utolsó perceit is veled élem le ezt tudom mert szeretlek s te is szeretsz.

Élet vagy halál?

Most elmesélek nektek egy történetet, egy történetet ami egy lányról szól és az életéről kinek nagy megpróbáltatásokat adott az élet. Kitől a barátai eltávolodtak család tagjai pedig megutálták, csak ő és senki más egy szoba jutott neki ahol egyedül tudd lenni néha napján. Néha-néha kimegy ha a 2 barátja közül vaamleyik lehívja. Ha akkor kimegy akkor is csak 1 órára majd haza megy és vissza megy a sötét szobába ahol csak egy telefon és egy tévé világítja meg a szobát. A lány soha nem volt valami beszédes így új barátokat sem tudott szerezni, egy tengeri malac és 2 lány maradt neki akiknek ha meghalna hiányozna.

Szomorú nem de? Egy lány aki még csak 15 éves de már minden ellene van semmi nem jutott neki úgy mint egy átlagos 15 éves lánynak. Míg másnak barátai vannak neki nincs, míg más a szüleivel beszélget a pasikról ő addig azt se tudja hogy milyen érzés ha a szülővel beszélhet. Erről a lányról fog szólna mostani történetem melyet elmesélek neked!

A lány neve Amanda aki félig kínai és félig koreai gyönyörű szép arca van ám bár szomorúsága eltakarja. Csodálatos alakja is van de rossz hangulatú stílusa végett ezt sem lehet látni. Haja világos barna színű szög egyenes tépet közép hosszú de mivel 3 éve nem volt vágva neki már eltöredezett. Amanda tökéletesen tudd rajzolni és tehetséges táncos is de ezt abba hagyta mikor 4 éve megverték súlyosan és kórházba került. Mikor anyukája elhagyta őt és apukáját akkor elköltöztek Kínából és New Yorkba költöztek hogy új életet kezdjenek, míg apukájának sikerült és talált magának egy nőt addig ez Amandának nem sikerült.

Mikor elösszőr ment el iskolába New Yorkban akkor mindenki elítélte mert kínai és koreai meg hogy anyukája elhagyta. Amanda attól a naptól fogva a sokkal zárkózottabb lett. Barátaitól messze volt és apukája se figyelt rá mióta az új 'anyukája' ott van.

- Hé kínai! Te is hamisítvány vagy mint a ruhád és a cuccaid?! - kiabálta az egyik szünetben az iskolában Amanda egyik osztály társa.

A lány szépen összehúzta magát és nem szólt semmit mire az osztályára odament és hajától fogva felemelte.

- Hé! Érted amit mondok vagy beszéljek kínaiul? Csin csáng csáng csung! Most értetted? - kérdezte most már erőteljesebb hangon a fiú.

Amanda tűrte a fájdalmat pedig már rég elsírta volna magát a nagy fájdalomtól de tartotta magát és egy szót sem szólt.

- Chh... mit képzelsz te magadról ki vagy te itt? - sziszegte hangosan a fiú majd a falhoz dobta és elkezdte rugdosni teljes erejéből mire Amanda szemei bekönnyeztek.

- E-elég... - nyöszörgött halkan Amanda majd egy könnycseppet elengedve megpróbált felállni és vissza menni helyére de a fiú megfogta a kezét és vissza húzta maga elé majd elkezdte ütni.

Amanda újra a földre esett majd össze kuporgott és elkezdett halkan sírni.

- Mi van te csík szem most ne sírjál mit kötözködsz he?! - kiabált rá a fiú majd elkezdte újból rugdosni de most már sokkal erősebben annyira hogy Amanda elkezdett vért köpni. Szerencsére az igazgató úr arra sétált és hallotta a balhét így benézett és látta hogy mi történik és gyorsan véget vetett. Mikor odasétált Amandához a lány csak nyöszörgött összekuporogva de nyöszörgése egyre halkabb lett és levegőt se kezdett el venni, Amanda elvesztette az eszméletét. Mikor a fiú rugdosta sok vért köpött ki emellett az orra vére is eleredt és nem kis mennyiségű vér hagyta így el szervezetét.

Az igazgató feleszmélt erre így hát gyorsan hívta a mentőket kik percen belül az iskola területéhez is értek, Amandát elkezdték lélegeztetni és közben próbálták az orra vérét elállítani mely akkor fejezte be vérzését mikor a kórházba értek. Amandát gyorsan megröntgenezték és látták hogy komolyabb baja nincs is szóval 2-3 napig bent kell tartani megfigyelésre és utána már mehet is haza.

Mikor hazament otthon gyorsan a szobájába zárkózott és a telefonjával kezdett el babrálni. Elővette fül hallgatóját majd bedugta a fülébe és elkezdett zenéket hallgatni ám apja ezt hamar félbeszakította mikor berontott és elkezdett vele kiabálni.

- Hogy képzeled azt hogy csak így rám ijesztesz hogy a kórházba mész? Még is mit csináltál már megint hogy bajba kerültél? - üvöltött Amandára aki hirtelen hangzavartól összerezzent.

-Sajnálom apa én csak.. - nem tudtam mondandóját befejezni mert apukája egy oltári nagy pofonnal jutalmazta magyarázkodását. A lány az ágyról a földre esett az erős ütéstől és elkezdett zokogni. Apja közelebb ment Amandához majd megfogta az ágya mellet lévő kis éjjeli szekrényről óráját majd pontosan Amanda mellett a földre dobta mely hangos csattanással jelezte földre térését és apró éles darabjai jelezték hogy széttört.

Amanda reménytelenül sírt majd elment a fürdőbe hogy megmossa arcát mikor egy pengét talált. Gyorsan bezárta az ajtót majd megengedte a csapot majd csuklóját a víz alá tartotta és úgy elkezdte ereit vágni, Amanda addig csinálta azt míg bal csuklójánál alig lehetett egy ép bőrt látni. A sok vér melyet Amanda most is elveszített rengeteg volt mely került padlóra, ruhadarabra, csempére szóval szinte mindenhova legalább egy csepp vér volt mindenhol. Amanda elájult és a földre esett miközben a víz még  mindig folyt. Ezt 'anyukája' meghallotta és elindult a fürdő felé de nem tudta kinyitni így szólt Amanda apukájának aki betörte az ajtót és látta hogy lánya ismét eszméletét vesztette ezért gyorsan kocsiba szálltak és elvitték a lányt a kórházba ahol meglepődtek hogy ma reggel ahogy elbúcsúztak a lánytól már este újra találkoznak is vele. Mikor meglátták a lány kezét az orvosok elszörnyedtek a látványtól és elkezdték nézni hogy milyen a vére van, 0 a vére ami a legritkább vérfajta. Gyorsan az orvosok rohanni kezdtek össze vissza hogy tudnak-e olyan vért szerezni, a kórház majdnem minden dolgozóját megkérdezték de nem volt így hát a szülőkre jutott a sor. Kiderült az apának ugyan olyan vére van mint a lányának ám de ő nem akart adni vért csak akkor ha egy bizonyos összeget adnak neki.  A kórház beleegyezett majd az apa adott elegendő vért és megkapta a pénzt amit kért, azért milyen mocskos dolog a saját lányának életét csak így menti meg nem de?
Mikor Amandának bekötötték az infúziót majd úgy adták neki a vért és az elegendő folyadékot. Ahogy bekötötték neki rá 1 órával elkezdte pilláit rebegtetni, hogy szokja a fényt majd szeme megszokta teljesen kinyitotta  a szemét. Ahogy ezt az orvosok észrevették bementek hozzá majd kérdezgettek tőle pár dolgot és kimentek hogy tájékoztassák a szülőket mi is a mostani tény állás. Mikor a szülők megtudták hogy mindez az apa miatt van az apa nem türtőztette magát berohant a lányához és elkezdett vele kiabálni.
- Még is mi a jó francot képzelsz te magadról? Miket mondasz te az orvosoknak? Még hogy az én hibámból vágod az ereidet! Nem az én hibám hanem a te hibád mert ennyire egy idióta gyerek vagy! - kiabálta az apa a lányának majd kiviharzott a az épületből Amanda 'anyukájával'. Az orvosok csak nézték Amanda reakcióját akin semmi sem látszott, egy arc izma sem rándult meg miközben kiabált az apa vele és még egy könnycsepp sem volt az arcát még a szeme sem könnyezett be.

Mikor Amanda kikerült a kórházból szinte már az egész város elítélte az öngyilkos történet után. Az utcán mindenki megbámulta, a régen még husi arcból egy beesett arc lett szemei már nem azt sugallták hogy van még remény a boldogsághoz hanem azt hogy itt a vég, szemei alatt az elsötétült bőr már már rémisztő volt, ahogy az arca úgy alkata sem azt sugallta hisz  a még csak csak formás lány már csak egy sovány lányka volt hol a csontok tartották meg egymást. A tény igaz, Amanda megváltozott nagyon de még mindig ellen állt mindennek, lehet hogy nem kellet sok neki de még mindig próbált kemény lenni hogy megvédje magát az utálkozóktól.
Egyszer mikor Amanda az utcán sétált hátulról elkapták, száját befogták és elvitték egy sikátorba ahol egy sarokba fogták. Két 18 és 19 éves fiú volt az kikben nagyon tengett már az alkoholnak a hatása. Amanda próbált elszabadulni a két fiútól de azok nem engedték majd elkezdték simogatni arcát és kezét. Ez addig fajult míg Amandát anyaszült meztelenül le nem vetkőztették, hiába akart ellen állni a lány nem tudott hisz jó vallta erősebbek és nagyobbak voltak. A szegény lányt megerőszakolták majd egy drogot adtak be neki mire a lány össze esett és elájult.
Mikor felébredt csak annyit vett észre hogy meztelenül fekszik egy sikátorban ruhái itt ott amott elszakadva a földön. Gyorsan felöltözött majd egy kést talált maga mellet, elgondolkodott hogy elvigye-e magával hisz már éjszaka volt és hogy megvédje magát vagy ne. Addig gondolkodott míg úgy döntött  elviszi magával ám a hazavezető út helyett máshova ment, a közelben lévő hídhoz vette az irányt. az utcákat már csak az utcai lámpák és itt ott a szobámban égő villany fénye világította az utcát. A lámpák se működtek már csak a szokásos narancs sárga szín világított semmi más.
1 Óra sétálás után Amanda meglátta a távolból a hidat majd elkezdtek szemeim könnybe lábadni. Minden rossz emlék eszébe jutott, hogy most a régi barátai emlékeznek-e még rá, hogy hiányozni fog-e valakinek. Annyira elgondolkozott ezen Amanda hogy elkezdtek szemeiből folyni a sós víz mely egyszerűen csak a járdára cseppentek így utat mutatva hogy a lány merre ment. Ahogy közelebbnek és közelebbnek tudhatta a hidat Amanda sokkal jobban elgondolkozott mi értelme volt a világra jönnie míg arra nem jutott hogy semmi értelme.
A kést lassan a kezéből kicsúsztatta majd a földre esett, szemeiből kezdtek könnyei úgy folyni hogy már szinte semmit sem látott csak abban bízott hogy a helyes irányba megy.
Mikor a hídhoz ért megfogta a korlátot és egy utolsót beleszippantott a levegőbe.
Átmászott a korláton majd még akkor hátra rakta kezeit hogy megkapaszkodjon majd egy hatalmasat kiáltott.
- Utálok élni!! - torka szakattából kiabált majd hirtelen levetette magát a hídról. Kiabálását már csak akkor nem lehetett hallani mikor a folyóba esett, egy hatalmas csattanás és Amandát már senki se látta. A sodrás nagy volt hisz hajnalban nagyon fújt a szél így a testét a sodrás szanaszét csapkodta míg a partra vonszolta a még épen maradt emberi testét. Reggel a híradóban ezt a hírt lehetett hallani.
- Egy lány ma hajnalban levetette magát a hídról. A nyomozók állítása szerint öngyilkosság lehetett mert kezein látszottak a vágások emelet az is hogy drogot adtak be neki és megerőszakolták. A család állítása szerint sokan nem kedvelték de nem gondolták volna hogy a 15 éves lányuk ilyen dolgokhoz folyamodna! - a hírt újságokban, rádiókban, híradókban szinte mindenhol a világhálón is szárnyra kelt.

Nyugodj Békében Amanda!
1993 - 2008

A búcsúzás szirmai! - The petals farewell!

A világon van olyan barátság ami több mint barátság? Ahol mindkét fél szereti egymást de nem vallják be egymásnak? És ha még az egy lapáttal rá tesz hogy mindkettő lány? Ha sikerül is nekik ezeket a gondokat leküzdeni akkor össze tudnak jönni vagy talán a sors nekik más love storyt szánt. Ez a történet most egy tomboyról és egy ulzzangról fog szólni ahol vegyes érzelmek fajulnak ki mindkettő személynél. de vajon össze tudnak jönni? a és ha igen menni is fog a kapcsolat? Ez a történet egy nagyon drámai szerelemről fog szólni ahol 2 ember élete lesz! Az egyik boldog de a másik szomorú.
Hamarosan hozom majd csak addig itt egy kis bevezető szerűség! :)

Fájdalmas szerelem.

Békésen aludtam mindaddig míg egy éles riasztó hang felkeltet. Persze hogy 6:07-kor csak a munka helyem tudd hívni SZABADNAPOMKOR is.
- Haló? - szóltam bele komásan.
- Szia Yuri elnézést hogy a szabadnapodkor zavarok rád de nagy segítség lenne ha most segítenél. - mondta Kim úr olyan határozottan és komolyan.
- Hát jó.. miről lenne szó? - kérdeztem unottan.
- Jaj köszönöm Yuri! Tudod hogy mennyire szeretünk téged. Tudod van az az ember akit régen köröztünk de soha nem tudtunk elfogni, Na most ő felbukkant de azt hallottuk hogy most nincs senkije így gondoltuk mivel itt te vagy az aki az ideálja vagy mi lenne ha elcsavarnád a fejét és elhoznád ide? - kérdezte zavartan Kim úr.
- Jah, hogy megint erről van szó? Na jó rendben. És köröbelül hova menjek majd? - kérdeztem unottan hisz elegem van hogy mindig csak az a feladatom hogy elcsábítsam a rosszakat és utána vigyem be őket.
- A 69-es fő úton álljál le a kocsiddal! És még egyszer köszönöm szépen mindenki nevében! - és ezzel le is rakta Kim úr.
Na csodálatos újra el kell játszanom egy lotyót majd beviszem. Pedig egyszer úgy lennék egy komolyabb ügyben is na mindegy.
Gyors kiszálltam az ágyból majd becéloztam a fürdőt, onnan a szekrényem elé álltam és lestem ki a fejemből hogy mit vegyek fel. Annyiban maradtam hogy felvettem egy rövidnadrágot egy toppot és egy magassarkú csizmát. ' Ha így nem fogom tudni elcsábítani akkor sehogy! ' mondtam magamban majd a tükör elé ültem és kisminkeltem magam, szememet kihúztam,egy kis szempilla spirál és egy égető vörös rúzs. A hajamat begöndörítettem egy picit de nem úgy hogy loknikba álljon majd felálltam. Még egyszer utoljára minden szöget megnéztem magamon majd indultam is a bejárati ajtóhoz. Gyorsan felvettem egy napszemüveget meg a kocsikulcsot majd indultam is.

Mikor elindultam a visszapillantókat megigazítottam majd elindítottam autómat és szépen lassan be és ki fújtam a levegőket. Próbálta magamat biztatni hogy legközelebb már nem ilyen munkám lesz majd elindultam.
Pár óra múlva már a 69-es főúton vagyok. Mikor leállítottam az autómat kiszálltam majd gondolkozzak hogy hogy csábítsak el egy olyan bűnözőt mint ő. Annál maradtam hogy a kocsim  motorháztetőjét felnyitom és úgy pózolgatok majd.
2 óra elteltével jött egy ember aki megállt és hozzám beszélt.
- Hé te. Nem akarsz velem tartani? - kérdezte  nyálasan. Ránéztem és láttam hogy ő lesz az én emberem.
- Hát... Hova mész attól függ. - majd lecsuktam a motorháztetőt. Gyors átvettem egy másik pólót majd indultam is hozzá.
Mikor beszálltam éreztem hogy erősen méreget majd megfogta combomat. Gusztustalan hogy ilyet kell csinálnom.
- A nevem Joon de mindenki csak pénzeszsáknak hív mert annyi pénzem van! - mondta felvágósan.
- Én pedig Yuri vagyok. Na nem megyünk valahova? - mondtam picit kényesen.
Mikor elindultunk mindig engem nézett ezért én az ablakon kifelé néztem de mikor ő az utat figyelte jobban szemügyre vettem ' Nocsak ilyen helyes ember is lehet bűnöző?' gondoltam magamban. Mikor megálltunk körbenéztem és egy nagy háznál parkolt le.
- Hol vagyunk? - kérdeztem érdeklődően.
- Nálam! A ma estét nálam töltöd holnap pedig elmegyünk egy fogadásra! - mondta mint ha már ezer éve ismernénk egymást és a barátnője lennék neki. 
- Hát.. rendben. - kíváncsi leszek meddig kell ezt még csinálnom. 
Mikor beértünk a házba tátva maradt a szám. Itt minden olyan drága. Láttam van egy lépcső amin Joon megy fel ezért követtem, bement egy szobába majd rám nézet. 
- Nem jössz? - nézet rám majd kacsintott egyet. Bementem majd magam után becsuktam az ajtót. Joon éppen öltözött át. Ingét vette le mikor odanéztem, jobban szem ügyre véve nagyon jó teste van, kidolgozott kockás de még sem olyan izom pacsirtás 
- Hmmm... - hümmögtem egyet halkan amit pekkemre meghalott. Rám nézet majd egy 200 wattos mosollyal rám nézet. Azt hiszem.... ' Nem Yuri! Nem szerethetsz bele hisz ő rossz!' mondtam magamban. Gondolat menetemből két kéz és egy test hozott vissza. Joon épen megölelt egyik kezével fejemet simogatta másik kezével pedig csípőmet fogta testével meg hozzám dörgölőzött. Két kezemet testére raktam majd megpróbáltam magamat eltolni tőle de nem sikerült.
- Bocsi de... - ekkora ajkaimra tapadt. Ha nem lenne jó a fizetésem akkor már biztos felmondtam volna.
Vissza csókoltam majd az este további részét a szobában töltöttük.
Reggel mikor felkeltem reménykedtem hogy csak egy rossz álom volt de be kellet látnom hogy nem. Mikor fel keltem hogy megnézzem hol is vagyok pontosan és hogy mi a helyzet egy teljesen más szobában keltem. Körülöttem minden márványból volt, az ágynemű amivel a párnák és a takarom be volt fedve vörös színű selyem anyagból volt. Kimásztam az ágyból és egy krém színű hálóing volt rajtam aminek a szélei csipkések voltak és spagetti pántos volt dekoltázsomnál egy kisebb kivágással.
A szobában volt egy nagy szekrény az mellet pedig egy kisebb smink asztal ahol egy hatalmas tükör volt. Oldalt egy ablak volt és az egyik sarokban felállítva egy nagyobb tükör. A tükör elé állva jobban szem ügyre vettem magamat és láttam a nyakamnál egy kisebb vörös foltot.  'Mit csinálhatunk mi tegnap kettesben? Ki öltöztetett át? Mit keresek itt? ' Keringtek a fejemben a kérdések majd egy kopogás ébresztett fel gondolat meneteimben. 
- Bejöhetek? - nyitott be Joon majd maga mögött becsukta az ajtót
- Már bent vagy. - mondtam neki kicsi flegmán.
- Bocsi hogy zavarok Yuri csak behoztam a ruhádat amit ma majd fel kell venned a fogadásra. - a ruhát letette az ágyra majd kiment a szobából. Odasétáltam hogy megnézem milyen ruhát kell felvennem.
Mikor megnéztem láttam hogy a ruhára rá van téve egy cetli melyen ez állt. 'Herceged száma' majd utána a 11 darab számból álló telefon szám volt ott. Elraktam azt a cetlit majd megnéztem a ruhát. 

Így nézett ki Yuri

Eléggé csinos egy darab volt, felvettem majd hozzá való cipőt néztem egy kis smink és a hajamat felfogtam. Mikor kész lettem gyors szét néztem a szobában hát ha van bármi olyan dolog amivel bizonyítani lehet hogy ő az az illető akit évek óta körözünk de semmi.

Pont mikor a földről álltam fel akkor nyitott be Joon.
Akkor indulunk? - kérdezte egy bájos mosollyal a arcán.

- Rendben! - mosolyogtam rá majd elindultunk. 

Igazából ez a fogadás nem is volt olyan veszélyes SŐT még nem is olyan rossz fiús dolog volt ez.

~ 2 hónappal később ~

Még mindig az ügyön dolgozok de már egy kettő dolog megváltozott. Joon és én együtt vagyunk.A fogadás után este hazavitt engem majd megkérdezte az autóban hogy lennék-e a barátnője. Mivel nekem megtetszett én bolond igent mondtam. Azóta már egy kettő dolgot megtudtam róla. A fogadáskor még se ment minden úgy ahogy én azt hittem kiderült hogy csalt. De majd most megoldok mindent.

Reggel mielőtt Joon jött volna értem gyors elmentem a rendőrségre és szóltam Kim úrnak hogy rajta vagyok egy forró nyomon.
Mikor sétáltam az utcán egy autó állt meg előttem majd az ablak elkezdett lejjebb menni mire egy arcot láttam meg. Az arc tulajdonosa Joon volt.
- Nem jössz? - kérdezte tőlem de válaszomat meg sem várva berántott az autóba.
Fél óra autózás után kiszálltunk az autóból majd egy nagy ház előtt találtam magamat. A ház előtt egy nagy kapu állt. Joon csöngetett majd az óriási kapu kinyitódott amin mi be is sétáltunk utána. 
Ahogy kinyitódott a bejárati ajtó 2 inast találtam akik mindent megtettek csak hogy mi kényelemben érezzük magunkat. Mikor az előtérben vártuk hirtelen egy duci férfi jött elő kinek két oldalán 2-2 cicababa állt. ' Na szép!' mondtam majd jobban szemügyre vettem a férfit. A férfi valami pénzéhes lányokat futtató illetőnek nézett ki aki mér a harmincas éveiben járhat. 
Joon és az a férfi b mentek egy nagy teremben engem kizárva majd elkezdtek valamiről beszélni. 
A hallgatózásomból az keltett fel hogy nyílt az ajtó Joon lépett ki rajta majd megfogta kezemet és kivitt a házból. 
Miközben hallgatóztam megtudtam hogy valamikor terveznek egy embert kirabolni majd összes vagyonát elvenni. Mikor mentünk haza észre vettem hogy nem azon az úton megyünk amerre én lakok ezért hogy a csendet megszüntessem elkezdtem Joon felé beszélni.
- Öhm.. Joon... én nem erre lakom... - mondtam majd ránéztem.
- Tudom.. nem is hozzád megyünk hanem hozzám. - mondtam egy mosoly mellett majd egyik karjával etölellt és megfogta derekamat. 
Mikor megérkeztünk minden kezdődött elölről csak most annyival volt másabb hogy most mindenre emlékeztem. Mikor felkeltem megint egy hálóing volt rajtam pontosabban ugyan az mint múltkor is. De most Joon szobájában keltem fel. Mikor felültem Joon rám nézet majd odadobott nekem megint egy ruhát.
- Ezt vedd fel! Ma elmegyünk egy partira ahol majd sok pénzt fogok neked nyerni! - mondta mosolyogva majd kiment a szobából. 
A ruha egy zöldes kék színű ruha pánt nélküli volt ami elöl rövid volt és hátrafelé szépen fokozatosan hosszabbodott.   Felvettem majd megint kisminkeltem magamat.

Így nézett ki Yuri ruhája. 

 Egy kis szemhéjtus, szempilla spirál és rúzs. Majd a hajamat begöndörítettem és kiengedve hagytam. Felvettem egy magassarkút majd próbáltam egy olyan táskát szerezni amiben el tudtam rakni a másik ruhámat és azokat a dolgokat amik kellenek a bevetéshez. Valamiért nem akartam ezt az egészet lehet hogy csak azért mert akkor elveszítem azt az embert akit szeretek de bele kell törődnöm hogy ő rossz és hogy őt várja a dutyi. Ha meg nem kapom el akkor meg én búcsúzhatok az állásomtól.
Hirtelen egy hangos kopogásra lettem figyelmes.
- Igen? - szóltam majd hátra fordultam és megláttam Joont.
- Indulhatunk? - kérdezte egy nagy mosollyal majd elindultunk.
Mikor a házból kiléptünk egy fekete nagy autó állt előttünk. 
- Gyere ülj be! - nyitotta ki előttem a kocsinak az ajtaját. Mikor beszálltam a kocsinak az ülése finom anyagból készült. Az ablakok be voltak sötétítve így a kint lévő emberek nem láttak minket. Elől volt egy sofőr és hátul pedig Joon és én ültünk. Próbáltam a táskámat úgy helyezni hogy semmit ne vegyen észre bár úgy nehéz ülni normálisan hogy közbe ne vegye észre hogy egy pisztoly van a combomhoz erősítve. 
Olyan rossz bele gondolni hogy szeretjük egymást de én most bemártom a rendőröknek. Olyan féregnek érzem magam mint ha becsaptam volna és átvertem volna hogy tényleg szeretem pedig ez nem így van mert nagyon is szeretem. Hirtelen egy könnycsepp folyt végig arcomon amit Joon észrevett. 
-Van valami baj Yuri? - fogta meg kezemet.
- Semmi semmi - mi az hogy semmi? Nagyon is nagy gond van... - És mikor leszünk ott? - kérdezősködtem.
- Pontosan.. most! Ott vagyunk! - mondta széles mosollyal. - Várj át megyek érted. -gyorsan kiszállt az autóból majd átsietett hozzám és kinyitotta az ajtót. Ahogy kiszálltam mindenki minket kezdett el nézni. Ahogy elindultunk egy nagy épület előtt voltunk. Az épületnek volt egy nagy ajtaja ami tárva nyitva volt azon besétáltunk és nagyon sok pénz éhes bűnöző csaló és gazdag volt. Felmentünk egy lépcsőn és ott már tényleg szó szerint mindenki minket nézet. Egy kettő gazdag nagy darab ember oda jött hozzánk majd egy nagy teremhez értünk ahol sorba mentek a játszmák Volt egy negyvenes éveiben lévő férfi aki körülötte 5-6 pláza cicával volt körülvéve és mid azért sírt hogy majd a megnyert összegből mit kérnek.
Leültünk szembe vele és elővet egy utazó táskát tele pénzel majd egy másikat amiben meg temérdek arany volt. 'Most meg vagy Joon'  mondtam magamban.
Már 2 órája játszanak valami szerencse játék féleséget.
- Öh.. izé Joon elmegyek egy picit a mosdóba mindjárt vissza jövök rendben? - mosolyogtam rá majd elindultam ki az épületből. Elővettem egy olyan kütyüt ami átlátszó és a fülbe kell tenni, azon felhívtam a rendőrséget és elmondtam hogy hol vagyok és hogy mi történt hogy jó lenne ha jönnének. Elkezdtem az épület körül sétálni hát ha tudok valami olyan helyett ahol előtudok mindent venni. Mikor elkészültem vissza mentem az épületbe és egy pultnál megálltam majd elkezdtem inni egy kis inni valót meg ettem pár süteményt amik ki voltak rakva. A látó szögem jó volt szóval pontosan láttam hogy Joon mit csinál.egy utolsó pillantást vetettem rá majd könnyes szemmel vettem észre hogy a rendőrök hívnak hogy itt vannak. Fel vettem majd el magyaráztam hogy hol is vagyok pontosan. Mikor ideértek a rendőr társaim elindultunk Joon felé. Mikor nem figyelj megfogtam csuklóját és rá raktam a bilincset. Legszívesebben inkább szíven szúrtam magamat mint hogy őt letartoztassam de ha ez a munkám akkor muszáj. De ahogy megláttam Joon ledöbbent arcát nem tudtam mit csináljak. Könnybe lábadtak a szemeim majd a bilincs másik felét az én kezemre tettem.
- Sajnálom... - súgtam neki majd kivezettem az épületből és egyenesen az egyik rendőrautóba szálltunk. A rendőrök számtalan bűnözőt tartóztattak le.
Mikor a rendőrségre értünk be kellet vinni a tárgyalóba ahol Joon én s a főnököm volt. Ott kellet állnom míg Joon mindent elmesél majd miután befejezte rákérdeztek hogy tényleg így történt-e. Nem mondhattam nemet hisz akkor az állásomba került volna és akkor soha többé máshova nem vennének fel engem.
- Sajnálom Joon. Szeretlek de ez a kötelességem - mondtam majd sírva mondtam el hogy minden így történt. Mielőtt kivezették volna őt Joon még egy utolsó pillantást rám vetett majd megszólalt.
- Még soha nem láttam olyan aljas nőt mint te. Én tényleg szerettelek és mindent megadtam neked hogy te boldog legyél. Azt hittem te is így érzel de rá kellet jönnöm hogy van még a pokolnál is rosszabb...TE! - a szavak amiket használt a szívembe hatolt. Nem hittem el hogy tényleg ezt tettem nem akartam én tényleg szerettem.
Akkor abba a pillanatban eldöntöttem hogy valamit tennem kell hogy vele legyek. Vagy végzek magammal vagy vele leszek. Nem akartam fájdítani a szívét hisz már utál.Ahogy elvitték én kirohantam. Nem tudom miért tettem az egészet. Futottam és egy autó elé vetettem magamat, pontosabban az az autó elé ami Joont vitte a börtönbe. Fájdalmas de megérdemelt halált haltam meg.