Szomorú Vég.

Egy hideg, esős éjszakai órákban csalódottan ültem a legközelebbi bár pultjánál és a tömény italba fojtva érzéseimet embertelenül vedeltem be az alkoholt.
Ahogyan éreztem, hogy szépen lassan agyam irányítását átvette az alkohol kicsit sem ellenállva sírva elkezdtem a pult mögött lévő fiatal fiúnak mondani a terheimet, hogy miért is jöttem ide. Ő semmit sem törődve velem dolgozott tovább és eltűrte, hogy én egy szánalomra lévő férfi sírva fakadva sajnáltattam magamat. Mikor kicsit megnyugodtam megpróbáltam haza indulni, de amint kiértem az utcára a sötétség fogadott és az a tudatlanság, hogy semmit sem tudok. Elindultam egy számomra kicsit ismerős úton haza felé miközben gondolataim még mindig csak a mai napon és azon járt, hogy egy pár óra alatt, hogy törték össze a szívemet. Az a nő akiért én bármit megtennék ő egy szempillantás alatt érzés nélkül össze törte azt az aprócska, de még is annál fontosabb érzékszervemet, ami csak akkor dobogott oly hevesen, mikor vele voltam. A vele töltött emlékeim visszajöttek és újra vissza emlékezve a múltra könnyeim előjöttek és mint egy kisgyerek sírva mentem tovább. Nem bírtam tovább és egy sikátorban a falhoz dőlve össze kuporogtam és behunytam a szemem miközben halkan szinte suttogva csak egy kérdést mondtam ki.
- HaEun miért tetted ezt velem? - egy nagyot felsóhajtottam és mint egy végtelen film úgy láttam magam előtt az egészet ahogy újra és újra olvasom a levelet és ahogyan kirohantam a szállodából és gondolkozás nélkül jobbra balra nézve kerestem őt. De már késő volt, elment, többet nem jön vissza, ő már boldog egy másik férfival.
Egész éjszaka ez ment míg el nem aludtam és csak másnap reggel a ricsajra ébredtem fel. Sok ember sétált fényes nappal míg én egy fekete öltönyben büdösen és nem túl jó képpel feküdtem a földön. Sokan pénzt adtak oda nekem mint, ha valami hajléktalan lennék akinek semmire se futja. Felálltam és a sötét sikátorból kilépve szemembe sütött a vakító nap. Vártam míg szemem megszokja az erős fényt és elindultam gyorsan haza. Amint haza értem gyorsan bedobtam a szennyesbe a ruháimat és lefürödtem hogy friss legyek és ne lehessen érezni rajtam a tömény alkohol szagot.
Amint készen lettem kipakoltam gatyám zsebeit és hirtelen egy kis papírt találtam meg, pontosabban azt a papírt amin az ő üzenete volt Köszönöm azt a 2 évet. Bár csak egy mondat szívemben olyan érzés mint ha egy tőrt szúrnának bele. Fejem sajgót a sok alkoholtól és még mindig éreztem magamon a tömény alkoholt így még egyszer lefürödtem és bevettem egy gyógyszert és azzal be is feküdtem az ágyba, hogy pihenhessek mikor hangos kopogásokra lettem figyelmes. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és az ajtó felé vettem irányom ám, ahogy kinyitottam az ajtót megbántam. Ő volt az.
- HaEun miért vagy itt? - néztem rá keservesen, miközben az ajtóra támaszkodtam. Ő rám se hederítve bement és egyenesen a szobánk felé vette az irányát és míg én a konyhában az asztalon elterülve feküdtem ő pár órával később 2 bőrönddel és egy halom táskával tért vissza. Rám se nézet, hozzám se szólt csak elment minden cuccával. Ezernyi emlék melyet soha nem fogok tudni elfelejteni az agyamba marad és csak rá fogok tudni gondolni. - szaladt végig agyamon, miközben kezemet ökölbe szorítottam de hamar le is nyugodtam.
~pár évvel később~
Sok éve történt de még se tudok túl esni rajta. Minden egyes nap úgy gondolok a múltra, mint ha csak pár órája történt volna. Minden nap csak azon agyalok  mit rontottam el annyira, hogy ezt érdemlem, hogy mit tehettem előző életemben, hogy most ezt adja az isten.
Bánatosan ültem laptopom előtt és dolgoztam miközben egyszer kétszer ránéztem HaEun-el közös képeinkre. Míg azon dolgoztam, hogy cégem híresebb legyen kopogásra lettem figyelmes. Odacsoszogtam az ajtóhoz és ahogy kinyitottam 2 rendőr volt ott.
- Maga MinJun? - kérdezték komolyan, mire én helyeslően bólintottam és kezembe nyomtak egy borítékot és már távoztak is. Értetlenül néztem magam elé, miközben a borítékot méregettem. Ahogy, becsuktam az ajtót azonnal kinyitottam a borítékot. Egy bírósági papír volt ahol a vádlott én és a bántalmazott pedig HaEun volt. Nem értettem semmit, így elkezdtem olvasni tovább és mire a végére értem értelmetlenül álltam maga elé nézve.
Kang HaEun feljelentést tett Park MinJun ellen, miszerint bántalmazta őt nemi erőszakkal és megfenyegette. Így Április.16-án a vádlottat és a bántalmazottat a Fővárosi Bíróságra kell, hogy jöjjenek. Ahogyan ez a rész kavargott a fejemben próbáltam mindent össze szedni de nem ment. Mindenem ami volt most el fogom veszíteni, ezzel végleg lezárva az egész életemet.

Már csak pár hét kellet a bíróság napjáig de nem bírtam. Össze omlottam, és mint egy kisgyerek úgy viselkedtem. Minden nap a rosszabbnál, rosszabb gyógyszereket vettem be miközben azokat töményebbnél, töményebb alkohollal itattam. És végül a bíróság előtti 3. napban annyi mindent beszedtem, hogy már nem voltam önmagamnál. Elővettem egy pengét és ereimnél vagdosni kezdtem puha bőrömet, ahogy csuklómon végig folyt bíbor vörös vérem azt új begyemmel letöröltem és egy fehér lapra véremmel írni kezdtem. Már bal kezemen egy ép bőr nem maradt, mire megírtam búcsú levelemet és, míg én sebeiben gyönyörködtem éreztem, hogy kezdek szédülni. Elővettem egy nyakkendőt és egy plafonnál futó csőre rákötöttem úgy, hogy végül egy hurok legyen a végén. Odaraktam egy széket és míg egy képet szorongattam HaEun-ról a hurkot a nyakam köré raktam és a széket elrúgtam magam alól
- HaEun...nagyon szerettelek! -ez volt az utolsó amit mondtam és míg egy picit rángatóztam, testemben az erőm kezdett alább hagyni, míg teljesen elfogyott és már csak élettelen holtestem lógott ott.

DOK2 My Love

A mai napom is úgy kezdődött mint a többi. Felkeltem tisztába tettem magam és indultam a megszokott munka helyemre már ha nevezhetem annak. Egy kiadónál dolgozok ahol az én örök szerelmem is van. Ugyan ezt ő nem tudja mert évek óta titkolom előle. Aki tetszik pedig nem más mint Lee Joon Kyung ismertebb nevén DOK2. Minden nap ott vagyok a kiadónál és 'dolgozok'. Igazából én egy gyilkos vagyok aki nyom nélkül kíméletlenül öli meg az embereket. Vannak mikor engem hívnak, hogy egy-két embert öljek meg de van, hogy én megyek és ölöm meg illetőt.
Igazából egy kedves és aranyos személyiségű nő vagyok aki szeret barátkozni és hülyéskedni ám igazi munkám véget ezt nehéz elhinni. Eleinte az életemmel fizettek érte. Ha megöltem valaki életben hagytak majd kaptam mellé egy kis pénzt és manapság már csak pénzért csinálom. Igen, tudom lehetne szebb módszerrel is megkeresni a napi betevőt de amit régen értem tettek azt csak ezzel tudom megköszönni.
Éppen az iroda előtt álltam mert a főnökömmel akartam volna beszélni mikor hangos kiabálásokra lettem figyelmes. Joon Kyung hangja volt az.
- Nem érdekel mit mond. Ez faszság hogy azért nem mondhatjuk el mert a kicseszett rajongóim elpártolnak tőlem. Ha igazán szeretnek engem és a zenémet amit előadok biztosan nem fogja zavarni őket. - azzal kiviharzott az irodából ám belém ütközött. Hirtelen melegség járta át a testem pedig csak belém jött.
Kopogtam az ajtónál majd egy ideges szabad szó után bementem. Leadtam a munkámat amit kiadott nekem majd azt a feladatott adta nekem hogy Joon Kyungra figyeljek, hogy mit csinál. Örömmel egyeztem bele és ahogy kiértem az irodából elkezdtem utána járkálni. Láttam hogy SMS-ben beszélget valakivel így megnéztem és láttam, hogy egy lánynak ír.
Szeretlek édesem, Este kapsz egy meglepit! - hirtelen annyi düh és méreg lett úrrá rajtam, hogy képtelen voltam egy helyben maradni hozzá szóltam.
- Hé neked nem az albumon kéne dolgoznod? Ezt add ide és amíg nem végzel nem kapod vissza! - kikaptam a telefonját a kezéből mire vissza szólt.
- Mi a kurva életbe kell engem basztatni mindenkinek? - elsietett és amíg ő dolgozott én utána néztem a lánynak és kiderítettem, hogy hol lakik, mi a neve, hány éves és az egyéb infókat.
- oh, szóval Joon Kyung? - motyogtam és úgy, hogy ne vegyen észre semmit vissza csináltam mindent és mikor végzet már jött is a mobiljáért amit én készségesen vissza is adtam.

Egész nap követtem és ha valamit nem úgy csinált rá szóltam. A kiadó főnöke megkért, hogy egész héten Joon Kyungra figyeljek így különösebb mód nem is volt nagy munkám. Azt az embert kell néznem akibe már egy ideje szerelmes vagyok ám ez a lány túlságosan szúrja a szemem így egyik nap egy közös kávézás közben rákérdeztem.
- A múltkor hallottam mikor a főnökkel veszekedtél. Mi volt az?
- Csak a barát nőm. Már egy ideje együtt vagyunk de nem akarja, hogy elmondjam mindenkinek. - magyarázta majd még egy kicsit mesélt róla. Elég sok mindent megtudtam róla így kiterveltem, hogy mivel ma úgy is a csaj nála lesz ő pedig csak késő este ér haza elmegyek hozzá egy kicsi meglepetést csapni.
A nap végén egy picivel előbb haza kérezkedtem azzal a szín játékkal, hogy nem érzem jól magam inkább dokihoz megyek.
Mikor haza értem felvettem a fekete cső nadrágom egy fekete vékony hosszú ujjút és rá egy fekete pulcsit. Arcomra egy fekete maszkot tettem és hajamat össze fogtam ló farokba majd a sapkám alá bújtattam. Cipőnek a fekete sport cipőmet vettem fel amiben ha kel jól tudok futni majd a zsebeimbe és a táskám elrejtettem a fegyvereket.
Egy kis álltató egy kis nyugtató, drog és még sorolhatnám nap hosszáig.
Elindultam a fekete kocsimmal Joon Kyung házához és halkan feltörtem a zárat és bementem. Szerencsémre nem buktam le. Elbújtam a pult alatt majd mikor elment a lány fürödni a kiöntött italába egy kis mérget kevertem amitől fáradékonyabb lesz és nem lesz ereje semmihez. egy cetlire fekete alkoholos filccel ráírtam Ezt azért kapod amiért megbántottál. Elbújtam egy olyan helyre ahol nem lát meg majd mikor vissza jött láttam, hogy szépen lassan megissza az üdítőitalát amibe mérget tettem és mikor meglátta a cetlit láttam, hogy kétségbe esett. Ekkor egy ördögi vigyor terül el arcomon és a cetlit kidobta. Ezt láttam legalkalmasabb időnek, háta mögé léptem nesztelenül és a száját befogtam egy rongy darabbal amit ha beszív elkábul tőle.
Egy székhez kötöztem amíg magatehetetlen volt és száját még mindig eltömtem azzal a rongy darabbal így mikor felkelt nem tudott kiabálni.
Elővettem és éles pengét és először csak arcát sebesítettem meg.
- Tudod miért kapod ezt? - hagytam egy kis szünetet majd kezemmel megfogtam az arcát, hogy rám nézhessen és folytattam. - mert elvetted tőlem azt aki az életem. Most cserébe ezért az életeddel bűnhődsz! - mondtam idegesen a szavakat és a pengével megsebesítettem és egy kis idő múlva nyakánál is. Kíméletesen csináltam mindent, hogy szinte minden egyes percet kiélvezhessen úgy mint én.
Lassan szétvágtam a fölsőjét és mellkasától egészen alhasáig felvágtam neki de csak úgy, hogy bugyogjon a vér belőle. Oldalába belevágtam hogy Szeretlek és míg ő próbált kiszabadulni én jót szórakoztam rajta.
- sajnálom, hogy nem hoztam egy kamerát. Jót szórakoznának rajtad az biztos. Nevetséges amit csinálsz. Esélyed sincs kijutni! Itt a vég cicám! - simítottam végig arcán a pengével és elővettem egy kisebb kést minek ugyan a penge része kicsi de éles. Lassan testén oda-vissza a kés élével 'cirógatni' kezdtem és mikor már elég vágás volt azon az oldalán alkohollal öntöttem le neki. Elkezdtem másik oldalán is vágni ám most egészen medence csontjáig kezdtem vagdosni neki és mikor elegendő vágás volt ott is megfogtam a magatehetetlen lányt és a földre tettem. Össze kötöttem a kezét és a lábát majd hasra fektettem és a hátába véstem jó mélyen Mindig Szerettelek! mikor ezzel végeztem láttam, hogy a könnyei már patakokban folytak de ez nekem még nem volt elég. Újra elől kezdtem el ' kényesztettni '.
Lassan végig húzva a kést a hasán és egy ponton megállítottam majd élére állítottam és elején még csak bökdöstem majd egyre jobban nyomtam míg nem egy szúrás lett rajta. A kést nem húztam ki hanem tovább húztam neki egészen a bordájáig.
- Csak hogy tudd Joon Kyung nem lesz a tiéd mert az enyém lesz! - kacsintottam rá és egy gonosz kuncogás után sót szórtam a sebeire.  Már úgy elszórakoztam a kis előjátékaimmal, hogy alig vettem észre az igazi munkát még el se végeztem.
Elővettem egy szikét majd a nyakához tartottam és, hogy csak a bőrt felsértsem úgy elvágtam neki. Kezénél az ereknél bele vágtam hogy Bocsáss meg,  és a másik kezére pedig folytattam hogy ehhez folyamodok. Ekkor ő már a saját vérében fürdött és alig volt ébren de még élt.
Megfogtam újra a kisebb kést és hasra fordítottam így újra hátán kezdtem el bűvészkedni. Cirógatni-simogatni kezdtem hátát a kés élével majd egy hirtelen mozdulattal hátába nyomtam a kést. Egy halk nyögés után már alig lehetett a lélegzését észre venni. Megfordítottam, hogy utoljára lássa az arcom és kezemmel arcát megfogtam, hogy felém fordítsam
- Csak, hogy tudd. Én vagyok az aki majd egyszer Joon Kyung felesége lesz és a gyerekei anyja! - jelent meg arcomon egy ördögi vigyor és hasába szúrtam teljes egészébe a kést majd egészen alhasáig húztam. Még párszor itt- ott megcsináltam és mikor elég seb volt neki még elvágtam a nyakát.
Egy nagy vér tócsában álltam így megfogtam és a fehér falra festetem Most már végre, mindenki boldog! gyorsan minden nyomot ami rám utalt eltüntettem és gyors elmentem a helyszínről mielőtt még bárki is oda ért volna.

Másnap reggel ugyan úgy mint mindig bementem a kiadóhoz mosolyogva ám Joon Kyung letört volt és sírt. Oda mentem hozzá és leültem mellé majd megsimogattam a hátát.
- Mi a baj? Mi történt? - kérdeztem tőle mint ha semmit nem tudnák. Elmesélt mindent, hogy valami elmebeteg gyilkos megölte az ő barát nőjét és, hogy egyedül maradt.  Megvigasztaltam őt és egész nap egyet értve vele úgy próbáltam jobb kedvre deríteni.
A hónapok teltek de ő ugyan olyan letört volt és nem tudott senkire se nézni. Hiába próbálkoztam nem figyelt rám egyáltalán míg nem egy nap mikor majdnem annyi lett a fellépésnek egy nagyobb probléma miatt én megmentettem az egész fellépést azóta a nap óta már másként tekint rám és elkezdtünk randizni. A gyilkosság óta sokkal boldogabbnak érzem magam és most mér csak akkor ölök meg embereket ha nagyon muszáj. Rájöttem, hogy nem jó dolog ölni főleg ha az áldozat az a személy akit te nagyon szeretsz. Vissza fogtam magam a gyilkolásoknál amióta Joon Kyungal össze jöttem de az biztos hogy a gyilkolás életem végéig velem lesz.